MAGYARUL | Gernyeszegi Teleki kastély/Castelul Teleki Gornești

A GERNYESZEGI KASTÉLY ÉS HOZZÁ TARTOZÓ PARK

A kastély építése

Az első gernyeszegi vár építésének feltételezett idejét, a híres erdélyi művészettörténész, Biró József 1437 és 1467 közé helyezi. Általában házasságok és vagyonelkobzások révén a várat a következő két évszázadban különböző családok birtokolták. A XVII. század első felében Teleki Mihály özvegye lakott a várban.
Apafi Mihály Erdély fejedelme 1675 során Teleki Mihály kancellárnak adományozta a birtokot.
Az idők során a vár állaga jelentősen leromlott. A várkastély akkori birtokosai eldöntötték, hogy teljesen újra építik.
A gernyeszegi kastély újjáépítését Mayerhoffer András tervezte meg, az újjáépült kastély Teleki József szellemiségét és az erdélyi mesterek kézjegyeit őrzi. A tervező sosem látta Erdélyt, Schmidt Pál volt az a pallér, aki a terveket formába öntötte. Schmidt 1789-ben bekövetkezett haláláig vezette a munkálatokat, őt követte a marosvásárhelyi Topler János, végül az első építőmester fia, Schmidt Konstanz építőmester fejezte be a gernyeszegi kastély újjáépítését. A kastély 1803-ban nyerte el végleges formáját, a Teleki család három nemzedéken át irányította a munkálatokat.
Elsőként Teleki László (1710–1778) elhatározta a régi omladozó vár teljes újjáépítését. Az építés első szakasza 1772-től, a régi vár romlott falainak lebontásától 1778 tavaszáig, Teleki László haláláig tartott. Ekkor a falak nagy része tető alá került.

A második világháború előtt a gernyeszegi levéltárban megtalálható iratokban részletesen végig tudjuk követni az elkövetkező 20 év munkálatait. Ezeket a felújításokat Teleki József (1738-1796), a gernyeszegi kastély új ura személyesen irányította. Figyelemmel követhetjük a különböző szerződések tartalmát: egyezkedést a szovátai ácsokkal, az Abafáján lakó téglavető cigányokkal vagy az nagyenyedi ablakkeret-készítőkkel. Teleki József döntésére vezethető vissza a régi vár alapjának további felhasználása. A ma látható kastély udvara részben ennek a döntésnek köszönheti végleges formáját, U-alakban követi a régi falak vonalát.
A kastély levéltárában, amely a második világháború során részben elpusztult, elhelyezett dokumentumok felelevenítik az építkezés hétköznapi problémáit,ezeket ma is meg lehet figyelni. A sietség és a gyatra tetőfedési munkák, vagy a silány anyagok használata megbosszulta magát és költséges javításokat igényelt. Ez történt a kupola tetőfedésénél. Eredetileg zsindelytetőt terveztek, később a tetőt cserepezték és bádoggal vonták be. 1785-ben újra kellett fedni az egész tetőt, a fedélszéket részben meg kellett bontani, mert a deszkák elkorhadtak. II. József osztrák császár Teleki Józsefet 1782-ben Békés vármegye főispáni helytartójává, később Ugocsa főispánjává nevezte ki. Ettől kezdve József ritkán járt Erdélyben, de állandóan tájékozódott az építésről. Intezőinek és építésmestereinek a kivitelezés előtt minden részletet le kellett levelezniük vele, anélkül nem kezdhették el a munkálatokat.
II. József magyar és cseh király, Teleki Józsefet 1782-ben Békés vármegye főispáni helytartójává, később Ugocsa főispánjává nevezte ki. Ettől kezdve József ritkán járt Erdélyben, de állandóan tájékozódott az építésről. Megkövetelte, hogy intézői és építőmesterei a kivitelezés előtt minden munkafolyamatról levélben egyeztessenek vele, az ugocsai főispán jóváhagyása nélkül nem kezdhették el a munkafolyamatokat.
1796. szeptember 1-én Teleki József súlyos betegség után 58 éves korában Szirákon elhunyt. A kastély befejezése így özvegyére, Roth Johannára és fiaira hárult. Az özvegy főként Magyarországon élt, a kastéllyal kevésbé törődött. Idősebb fia, Teleki László (született 1764. szeptember 8-án, meghalt 1821. március 24-én) vette át az építkezést valamint a javítások irányítását. 1803-tól, amikor kinevezték pesti királyi táblabírónak, a legkisebb fiúra, Józsefre hárult a munkálatok befejezése. A fiatalabb Teleki József is külföldön tanult és kimondottan érdeklődött az építészeti és művészeti kérdések iránt.
Ezekben az időkben készült el a sáncban kialakított halastó, és alakították át az épületet övező franciaparkot angolparkká. A sáncon át vezető háromívű híd kőkorlátját is ekkor építették. A kerti kapu a XIX. század elejéről származik.

AA következő nagyobb, dokumentált javítások 1905-1906-ban zajlottak Teleki Domokos és öccse, Géza idejében. Néhány ablakot befalaztak és egyéb kényelmi átalakításokat végeztek. Később Teleki Domokos lett Gernyeszeg tulajdonosa. (született? meghalt?) A parkot és a kastélyt szobrok egész sorával díszítették. Budapestről, a Városmajor utca 28 sz. alatti telepről hét szobor került a gernyeszegi kastélyparkba. A szobrokat valószínűleg Martinelli szobrászai készítették. Szintén ebből az időből származik a halastó körül elhelyezett négy groteszk törpefigura.
A legtökéletesebb összefoglalását a kastély hangulatának Bíró József fogalmazza meg az Erdélyi kastélyok című könvyvében:
„A pesti mester [Mayerhofer András] a nemzeti rokokó legjellemzőbb kastélytípusának képét nyújtotta rajzában, de mire tető alá hozták a Marosparton, egészen erdélyivé hasonult át az architektonikus elképzelés. A régi vár árkokkal körülhatárolt helye szűkre zsugorítja az udvart, a homlokzatokon nem a játszi dísz uralkodik, hanem a tömör falsík, a biztonságos, de nehézkes konstrukció; megkeskenyednek az ablakok, kicsiny körökké szűkülnek össze az oválisok, eltűnnek a negédes szobrok az oromzatról s a tetőzet, a sorsüldözte „Babilon”, aránytalanul magas bádogkupolává súlyosodik. A főkapu felé kolozsvárias erkély kerül – onnan is szállítják a faragott köveket idáig – s az udvár árkádos folyosót kap. A genius loci félreismerhetettlenül nyomja rá bélyegét Gernyeszegre; a dísztelen homlokzatok természetesen nem csak az apa [az idősebb Teleki László], hanem az Angliát járt ifjú Teleki József ízlésének s a XIX. századeleje általános, a rokokótól már teljesen idegen stílusának is betudhatók. Erdély legnyájasabb kastélyának nevezi Hunfalvy János Gernyeszeget, amelyet történetileg is nevezetessé tesz aztán, hogy itt élt Teleki Domokos, a nagy reformpolitikus és történetíró és itt látta meg a napvilágot 1874-ben unokája, Bethlen István.”

A második világháború alatt Gernyeszegen átvonult a front. A kastély lakói még 1944 nyarán elmenekültek Pomázra egy Teleki-rokonhoz. 1945-ben, visszajövetelükkor csak a puszta falakat találták. A levéltárban térdmagasságban álltak a régi iratok, ott tartották a lovakat. Illetéktelen használók a bútorokat nagyrészben elhordták vagy eltüzelték. A megmaradt régi iratokat és könyveket Teleki Mihály átvitte a Marosvásárhely-i Teleki Tékába.
Az utolsó tulajdonos, Teleki Mihály volt. Családjával 1949-ig tudott még részben a kastélyban lakni, a kommunista diktatúra alatt elrendelt államosítás idején az egész családnak végleg el kellett hagynia a gernyeszegi otthonukat. 2011-ig a kastély egy gyermek TBC-preventóriumnak adott otthont.

A család gernyeszegi ága

A Széki Teleki család az ősi Garázda nemzetség leszármazottja. A Garázda nemzetség a XII. századtól fogva egyik fő birtokukról, a Bolgárországban fekvő Mecsíncéről származtatja magát. A történelem folyamán a Garázdák három ágra oszlottak: Zágorhídi, Széki és Teleki ágra. Eredetileg 1408-ban nyerték el csereadományként a Békés megyei Telek pusztát. Később került a Garázdák birtokába Zágorhíd és Szék község.

A széki Garázda-ág utolsó férfi sarja, a XVI. század végén élt János lengyelországi harcaiból hazatérve Fejér Juditot vette feleségül. Egyetlen leányukat, Garázda Annát Teleki Garázda Dénes fiához, Mihályhoz (született 1580 körül) adta feleségül, aki Báthory Zsigmond és Bocskai István udvarában volt testőrkapitány. Széki Garázda János a csatatéren vesztette életét, általános örökösévé Teleki Garázda Mihályt nevezte meg. E Mihály leszármazottai széki Telekieknek írták magukat. Ettől az időponttól kezdve részletesen követhetőek a leszármazási és rokoni kapcsolatok. Más források szerint a Garázda nemzetségi leszármazást nem lehet egyenesen levezetni így Teleki I. Mihály a család első bizonyított őse.

Teleki I. Mihály fia, János, jenői várnagy, zarándi főispán és a hajduk kapitánya volt. 1630 körül vette nőül Bornemissza Annát, Apafi Mihály feleségének nagynénjét. Fiúk, Teleki II Mihály (született 1634-ben, meghalt 1690. március 3-án) volt az ősapja minden későbbi Telekinek. Apafi Mihály fejedelem nagy hatalmú kancellárja vetette meg alapját a család vagyonosodásának és közéleti tekintélyének Az ő érdeme, hogy Erdély újra egyesült a magyar korona országaival, még ha Habsburg uralom alatt is. Teleki Mihályt Habsburg Lipót már 1685-ben grófi rangra emelte; halála után, 1697 április 20-án Teleki Mihály öt fia nyerte el a római szentbirodalomi grófságról szóló és bővített címerre jogosító diplomát.
Mind békeidőben, mind nagyobb politikai megrázkódtatások idején céltudatosan növeli birtokait. A 1694. szeptember 26-án készült összeállítás 75 helységben 1956 jobbágy, 178 zsellér és 297 szökött jobbágy létezéséről tesz említést. E hosszú jegyzéken szerepel a gernyeszegi birtok a gernyeszegi várral, 24 jobbággyal, 4 zsellérrel és 8 szökött jobbággyal.
Teleki Mihály a gernyeszegi várból indult a zernyesti csatába, ahol 1690. augusztus 21-én elesett. Tetemét özvegye, Veér Judit Gernyeszegen temettette el. Maradványait csak 1908-ban találták meg és helyezték el a gernyeszegi templomban, ahol síremléke ma is megtekinthető.
Teleki Mihály feleségének, köröstarcsai Veér Juditnak tizenhárom gyermeke született. A hat fiú közül azonban csak háromnak a családfája vezethető le napjainkig.
A fent említett három gyermek egyike I Sándor, 1679-ben Gernyeszegen született, 1754. szeptember 5-én Gyulafehérváron halt meg. 1736-ban az erdélyi udvari kancelláriához került. Később Torda megye főispánjává nevezték ki. Kétszer nősült, első feleségétől, gróf Bethlen Júliától született 1710. augusztus 14-én második fiúként László, ő örökölte az akkori gernyeszegi várat.
Teleki László gróf Raday Esztert vette feleségül 1732-ben. Ebből a házasságból 1736. december 21-én született József, akinek neve összefonódik a mai kastély építésének leghosszabb és legjelentősebb szakaszával.

A kastély volt lakói

A kastély hosszú építése es az akkori tulajdonosok közéleti szerepvállalása nem tette lehetővé hogy az építtetők ténylegesen a kastélyban lakjanak. Teleki László (1710–1778), akinek idejében az építkezések elkezdődtek, nem lakott Gernyeszegen, az akkori vár már túlságosan romos volt.

TTeleki József (1738–1796) fél életét ugyan a kastély építésével töltötte, de nem adatott meg, hogy a kastélyban lakjon. Ő a francia felvilágosodás eszméinek egyik legnagyobb magyar képviselőjének számít. Bod Péter nagyenyedi kollégiuma után Baselben és Leydenben tanult. Utána mai kifejezéssel élve nagyon komoly politikai karriert futott be. Hosszú éveken át főispáni tisztségben szolgált. Élete végén valóságos belső titkos tanácsos, 1795-ben pedig koronaőr lett. Személyéről legfrappánsabb a II Lipót császár által megfogalmazott vélemény: „Teleki József, Ugocsa vármegye főispánja, nagy tehetségű és igen művelt ember, rendkívül ravasz, lobbanékony és szenvedélyes; a protestáns párt vezére, akire mint pápájukra tekintenek”.
Teleki József (1777–1817) is a családi hagyományokhoz híven főkormányszéki tanácsos volt és királyi kamarás. Felesége, Teleki Zsófia, férje emlékére állította fel a gernyeszegi parkban levő emlékművet.

Teleki Julianna (1805–1863) Teleki József egyik leánya. 1825-ben Tisza Lajoshoz megy férjhez. Tisza Kálmán miniszterelnök édesanyja es Tisza István miniszterelnök nagyanyja. Irodalmilag Jókai Mór örökíti meg mint Baradlaynét a „A kőszívű ember fiai”-ban.

Teleki Domokos (1810–1876) Teleki József egyetlen életben maradt fia. Az ő titkára volt Gyulai Pál, aki 1897-ben, visszapillantva fiatal korára, a „Gernyeszegen” című költeményt írta (1855-ben az Akadémia tiszteletbeli és igazgató tagja közé választották).
Az ő életének folyamán születik meg a gernyeszegi kastélyban 1874. október 8-án, unokája Bethlen István, aki Magyarország miniszterelnöke egy évtizeden át.
Teleki Géza (1850–1882), Teleki Domokos fia, korán meghalt és két fiút hagyott maga után.
Teleki Domokos (1880-1955) kiváló műgyűjtő volt. A kastély keleti szárnyának földszinti folyosóján valóságos lapidáriumot alapított. Gazdag ötvösmű- és fegyvergyűjtemény, bonyolult zárú XVIII. es XIX. századi vas- és faládák ékesítették a privát múzeumát. A legnagyobb érteket azonban a erdélyi fejedelmi korból való török szönyegek képviselték. Neki is nagy szerepe volt az 1914-ben, Budapesten tartott első török szőnyeg kiállítás megszervezésében.
Teleki Domokost és feleségét, Teleki Edinát a második világháború Magyarországra űzte. 1945-ben nem jöttek vissza Gernyeszegre, fiúkat, Teleki Mihályt (1908-1988), Gernyeszeg utolsó tulajdonosát soha többé nem látták a kommunista diktatura miatt. Óriási nyomorban, egyik kiskoru unokájuk mellett haltak meg Somogy megyében.

Teleki Mihály (1908–1988) 1935-ben átvette a kastély és a gazdaság vezetését. Neki és családjának jutott osztályrészül a kastély második világháború utáni elvesztése. A szovjet csapatok elől ők is Magyarországra menekültek. 1945-ben tértek vissza, és a kastélynak csak a csupasz falait találták. A teljes belső berendezés elpusztult (széthordták), elégett. A levéltárban, a családi papirokon, a lovakat tartották, Teleki Domokos privát muzeumának nyoma sem maradt. 1948-ig a nyári hónapok folyamán még néhány szobát laktak a kastélyban. 1949-tól 1964-ig kényszerlakhelyen kellett élniük Marosvásárhelyen egy pincében.
2005-től a kastély visszakerült a jogos tulajdonsok, Teleki Mihály örököseinek birtokába.